jégverem

Több méter mély, a földbe ásott gödör, amelynek falait kővel vagy téglával támasztották meg, felül pedig kőműves boltozattal zárták le. Célja a hó tárolása és megőrzése volt, hogy az év azon hónapjaiban is rendelkezésre álljon jég (tömörített hó), amikor a talajon felhalmozódott hó elolvad. Az ilyen típusú építmények legkorábbi történelmi említései Mezopotámiából és az ókori Egyiptomból származnak, mintegy 3000 évvel ezelőttről. A görögök és a rómaiak szintén használtak vermekben tárolt jeget, gyógyászati célokra, illetve nyáron az italok hűtésére. A kis jégkorszak (LIA) idején a hóhoz kapcsolódó kereskedelmi tevékenység érte el csúcspontját, és a 14. századtól kezdve sok vermet építettek. A 19. század végére megkezdődött a hanyatlás, mivel a kis jégkorszak vége egybeesett a hűtőgépek feltalálásával és a mesterséges jég gyártásával. A hóvermet más néven is ismerik, mint cava, nevera vagy mesterséges nevero. Bár a kialakításuk eltérő lehet, mindegyiken van egy kis bejárati ajtó, amely egy keskeny, belső oldalsó lépcsőhöz vezet, amelyen le lehet jutni a verem aljára, vagy addig a szintig, ameddig a benne tárolt hó ér. Amikor a verem környékén heves hóesés zajlott le, egy olyan rendszert indítottak be, amelyben több száz ember vett részt: koordinált módon nagy mennyiségű havat szállítottak – a hátukon cipelve – a verem bejáratához, majd ott bedobták azt. Odabent több munkás halmozta fel és tömörítette megfelelően a havat. A tél elmúltával a fordított műveletet hajtották végre: összegyűjtötték a jeget, amelyet tömbökre vágva öszvéreken szállítottak a közeli településekre, ahol eladták és szétosztották. Sok ilyen verem még ma is áll, közülük néhányat restauráltak.