sarki fény

A felső légkörben, 100 km fölötti magasságban lezajló fényjelenség, amelyet rendszerint a sarkvidéki térségekben figyelnek meg. A napszél és a Föld légkörének kölcsönhatásából ered. A Napból minden irányba kisugárzó, rendkívül nagy energiájú elektromos részecskék áramlásának egy részét a Föld erőteljes mágneses tere fogja el, amely védőpajzsként működik, és a két mágneses sark felé tereli azokat. A részecskék bombázása a felső légkörben jelen lévő gázmolekulákra különböző hullámhosszúságú (különböző színű) fény kibocsátását eredményezi, és ennek következtében jönnek létre a sarki fények. Színárnyalatuk a bombázott molekulák típusától függ. Az oxigénmolekulák zöld színű sarki fényeket hoznak létre, a nitrogén vörös, rózsaszín és lila árnyalatú fényeket eredményez, míg a ritkábban előforduló kék szín a légkörben nagyon magasan elhelyezkedő hidrogénmolekuláktól származik. Attól függően, hogy a Föld melyik féltekéjén alakulnak ki, megkülönböztetünk aurora borealist (északi félteke) és aurora australist (déli félteke). A Föld magnetoszférájában a szokásosnál intenzívebb napszél érkezése által okozott nagy geomágneses viharok kiterjedtebb sarki fényeket eredményeznek, amelyek a szokásosnál alacsonyabb szélességi körökön is megfigyelhetők. Az aurora borealist északi fényként is ismerik, és számos legenda övezi. Egyes északi kultúrákban úgy vélték, hogy a halottak lelkei ezek, akik a légkör fölött laknak, és égő fáklyákkal táncolnak, hogy irányítsák az új szellemek lépteit.