meteorológiai műhold

Mesterséges műhold, amely a Föld körül kering, meteorológiai megfigyeléseket végez, és ezeket földi vevőállomásoknak továbbítja. Az általa gyűjthető adatok rendkívül sokfélék, nem korlátozódnak kizárólag a felhők képeinek rögzítésére, amely a televíziós időjárás-jelentéseknek köszönhetően a legismertebb funkciója. Ezek a műholdak számos, meteorológiai és éghajlati szempontból érdekes változó és elem megfigyeléséért is felelősek, mint például az aeroszolok (füst, por, vulkáni hamu…), a sarki fények, gleccserek, jéghegyek, jégtakarók, a tengerfelszín-hőmérséklet, a szelek, a viharok, a szennyező gázok koncentrációja, a sztratoszférikus ózon, a CO₂, a metán… Az időjárási műholdak által biztosított lefedettség globális, ami naponta milliónyi új adatpont mennyiségét jelenti, amelyek táplálják a numerikus időjárás-előrejelző modelleket. Az első időjárási műhold, amely sikeresen teljesítette küldetését, a NASA által 1960. április 1-jén fellőtt TIROS 1 volt. Elődje a Vanguard 2 volt, amely az amerikai haditengerészet egyik projektjének része volt, és az előző évben, 1959. február 17-én indították útjára. Bár ezt a műholdat a felhőzet eloszlásának és a levegő sűrűségének mérésére tervezték, alig szolgáltatott adatokat, ezért a TIROS 1-et szokás a történelem első időjárási műholdjának tekinteni. A WMO Világ Időjárási Őrszolgálat Programjának (World Weather Watch Programme) 1963-as elindítása végérvényesen fellendítette a légkör űrből történő megfigyelését, az időjárási műholdaknak köszönhetően. A Föld felszíne fölötti magasságtól függően, amelyen egy mesterséges műholdat elhelyeznek, négyféle pályatípust különböztetnek meg: 1) alacsony Föld körüli pálya (poláris vagy parkolópálya); 2) közepes Föld körüli pálya (a globális navigációs rendszereket lehetővé tévő műholdak által használt); 3) geoszinkron pálya; és 4) magas Föld körüli pálya. Az időjárási műholdak az 1. és a 3. kategóriába tartoznak.