vízgőz

Egy színtelen nyomgáz, amely a levegő része, és amely fontos szerepet játszik a légköri dinamikában és a Föld energiamérlegében. Főként a Föld felszínét borító nagy víztestek párolgása révén kerül a légkörbe, emellett jelentős a növényzet (evapotranszspiráció), illetve kisebb mértékben a hó- és jégtakaró (szublimáció) hozzájárulása is. Ez a légköri összetevő mutatja a legszabálytalanabb eloszlást, mind térben, mind időben. Aránya a levegőben térfogat szerint alig 0,4%-tól a sivatagi területeken egészen 4%-ig terjedhet a felhőerdőkben és a trópusi esőerdőkben, és folyamatosan csökken, ahogy a légkörben feljebb haladunk. Főként az alsó és középső troposzférában koncentrálódik. Nagy kapacitással rendelkezik a naptól érkező (rövidhullámú) és a Föld felszínéről kibocsátott (hosszúhullámú) sugárzás elnyelésére, ami jelentős üvegházhatású gázzá teszi, és a hőmérséklet fő szabályozójává bolygói léptékben. Népszerű szinten meglehetősen nagy a zavar a természetét illetően, mivel elterjedt az az elképzelés, hogy a felhők, a forró víz gőzölgése vagy a hideg téli napokon a szánkból kifújt lehelet mind vízgőz. Mindezekben az esetekben azonban egy gőzből folyadékká történő fázisváltozás eredménye figyelhető meg, mivel mindezek az elemek mikroszkopikus méretű vízcseppekből állnak, amelyek a levegőben jelen lévő vízgőz kondenzációjából keletkeztek. A légkörben található összes víz – bármelyik három halmazállapotában – 96%-a vízgőz, bár e gáz egy molekulájának átlagos élettartama a légköri közegben mindössze tíz nap.