Üvegházhatás

Az alsó légkör felmelegedése, amely a Föld infravörös (hosszúhullámú) sugárzásának a légkör összetevői – mind a gázok, mind az aeroszolok – általi nettó elnyeléséből ered. Bár a Földön természetes üvegházhatás áll fenn – ami más bolygók légkörére is kiterjeszthető –, a jelenlegi éghajlatváltozás kontextusában a kifejezés arra a többlet felmelegedésre utal, amelyet az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése okoz – a CO₂ az élen járva –, az emberiség által végzett tömeges fosszilis tüzelőanyag- és biomassza-égetés következményeként. Az ebből eredő sugárzási kényszer a Föld felszínén mért átlagos globális hőmérséklet emelkedését idézte elő, amely még nem érte el csúcspontját. Jean-Baptiste Joseph Fourier (1768–1830) francia matematikus és fizikus volt az első tudós, aki – 1824-ben – felvetette, hogy a Föld az üvegházhoz hasonló módon tartja vissza a hőt. Ez az analógia nem teljesen pontos, mivel az üvegház üvege átlátszó a (rövidhullámú) napsugárzás számára, de átlátszatlan a benne keletkező infravörös sugárzás számára – ami a hőmérséklet-emelkedést okozza –, míg a légkör esetében a földi sugárzásnak (infravörös, hosszúhullámú) csak egy részét tartják vissza az üvegházhatású gázok, a többi pedig a világűrbe távozik.