szén-dioxid (CO2)

A légkörben jelen lévő nyomgázok egyike, amelynek eredete egyaránt lehet természetes és a szénben gazdag fosszilis tüzelőanyagok – mint a kőolaj, a szén vagy a földgáz – elégetéséből, a biomassza égetéséből, valamint a földhasználat-változásokból és egyes ipari tevékenységekből ered. Ez a fő antropogén eredetű üvegházhatású gáz, amelynek légköri koncentrációja a múlt század közepe óta nagyon jelentősen megnövekedett, párhuzamosan a tevékenységeink által generált kibocsátásokkal. A 21. század második évtizedének végére eléri a 415 térfogat-milliomodrészt (ppm). Színtelen, szagtalan, enyhén savanykás ízű gáz, amely magas koncentrációban fulladást okoz. Nem gyúlékony, és vízben oldódik. Légköri tartózkodási ideje 5 és 200 év között mozog. Nem lehet egyetlen értéket megállapítani, a szénkörforgás összetettsége miatt, mivel a gáz elnyelésének sebessége a különböző természetes eltávolítási folyamatoktól függően eltérő. Kémiai képlete CO₂, és szén-dioxid-anhidridként, vagy a már elavult, archaikus elnevezéssel szén-bioxidként is ismerik. Az éghajlatváltozási tanulmányokban a „szén-dioxid-egyenérték” fogalmát használják, amelyet úgy határoznak meg, mint azt a CO₂-mennyiséget, amely szükséges lenne ugyanahhoz a sugárzási kényszerhez (felmelegedéshez), amelyet egy adott üvegházhatású gáz vagy több ilyen gáz keveréke okoz.