légkör

A Föld (szilárd és folyékony) felszínét körülvevő gázburok. A meghatározás bármely égitestre általánosítható, de ebben a szócikkben kizárólag a Föld légkörére utalunk, amelyet általában egyszerűen csak „légkör” néven említenek. Az éghajlati rendszert alkotó öt alrendszer egyikét képezi. Az azt alkotó levegő rétegekbe rendeződik, amelyek száma a figyelembe vett szempont szerint változik. A függőleges hőmérsékleti profil alapján a légkört öt jól meghatározott rétegre osztjuk (troposzféra, sztratoszféra, mezoszféra, termoszféra és exoszféra), amelyekben felváltva hőmérséklet-emelkedés és -csökkenés következik be. Ez a legelterjedtebben alkalmazott légköri felosztás, bár ugyanilyen érvényességgel más, kiegészítő felosztások is megállapíthatók a kémiai összetétel vagy az elektronikus szerkezet alapján. Bár egyes szerzők a légkör felső határát egy bizonyos magasságban jelölik ki, ennek a határnak nincs fizikai jelentése, mivel a világűrrel való határ elmosódott. A levegő sűrűsége fokozatosan csökken a magassággal, anélkül hogy állítható lenne, hogy egy bizonyos szinttől kezdve nullával egyenlővé válna. Míg légiközlekedési célokra a légkör és a világűr közötti határt 100 kilométeres magasságban állapítják meg – az úgynevezett Kármán-vonalon –, a meteorológiában a leggyakoribb, hogy ezt a határt 300 kilométerre helyezik a fejünk fölé. A légkör tömegének nagy része az alsó részében koncentrálódik, ahol a levegő sűrűsége nagyon meredeken csökken a magassággal. E tömeg körülbelül fele a légkör első öt kilométerében található, 99%-a pedig az első harminc kilométerben. Onnan felfelé a levegő rendkívül ritka.