ionoszféra

A légkör azon régiója, amely körülbelül 60-80 kilométertől 500-1000 kilométeres magasságig terjed, és amelyben a levegő ionizált, úgyhogy pozitív ionok és szabad elektronok áramlanak át rajta, ami miatt elektromos vezetőként viselkedik. Az ionsűrűség elég magas ahhoz, hogy bizonyos frekvenciatartományba eső rádióhullámok visszaverődjenek benne. Emellett interferenciát okoz a mesterséges műholdak által a Földre küldött jelekben. Középső szélességeken ennek a légköri régiónak az ionizációja főként a napsugárzás bizonyos UV- és röntgensugár-sávjainak elnyeléséből ered, míg magas szélességeken elsősorban a napszél által hordozott, nagy energiájú részecskék okozzák, amelyeket a Föld mágneses tere a sarkok felé terel. Az ionoszféra három rétegre oszlik, amelyeket D, E és F betűkkel jelölnek. A D réteg csak nappal van jelen, és a legalacsonyabb valamennyi közül, körülbelül 60 km-es magasságtól kezdve jelentkezhet. Felette helyezkedik el az E réteg, még feljebb pedig az F réteg, amely nappaltól vagy éjszakától függően változó vastagságú két alrétegre (F₁ és F₂) oszlik. Az ionoszféra egyes rétegeinek fő jellemzőit e szótár megfelelő szócikkei részletesen ismertetik.