Főn-hatás

Termodinamikai jelenség, amely nagyon meleg, száraz és turbulens szelet hoz létre, egy légtömeg adiabatikus felmelegedésének eredményeként, miután az áthaladt egy hegyláncon, és leereszkedik annak szélárnyékos oldalán, a hegycsúcsoktól a völgyek aljáig, ahol a hatás a legerősebben érezhető. A levegő eredetileg nedves, és hőmérséklete jelentősen alacsonyabb, mint amilyen a hegyi akadály átlépése után lesz. Az akadály szélnek kitett oldalán, kényszerű emelkedésre kényszerítve, a levegő fokozatosan lehűl, jelentős részét elveszítve vízgőztartalmának a hegy felső szakaszán, felhők képződése és orografikus csapadék miatt. Ezen emelkedés során a levegő lehűlési üteme nagyobb, mint az adiabatikus kompresszió révén tapasztalt felmelegedési üteme, amikor lezúdul a lejtőn, a szélárnyékos oldalon. Az eredmény egy túlmelegedett, száraz szél, amely jelentős hőmérséklet-emelkedést okoz azokon a területeken, ahol áttör, méghozzá hirtelen és heves módon, viharos lökésekkel. A foehn szó a német föhn kifejezés egyik változata, amelynek eredete a latin favonius szóra vezethető vissza, amely a római mitológiában az enyhe nyugati szél neve. A főn-hatást először Svájcban kezdték tanulmányozni, ahol a leírt jelenség következtében időszakosan magas hőmérsékletű epizódok fordulnak elő, még télközépen is, egy (kezdetben hideg) északi szélrendszer alatt. A főn-hatás különösen fontossá válik a világ azon helyein, ahol a hegyláncok merőlegesen helyezkednek el az uralkodó áramláshoz képest.