szélrózsa

Csillag alakú diagram, amelyen egy meteorológiai állomáson vagy obszervatóriumban egy adott időszak alatt mért különböző szélirányok relatív gyakoriságát ábrázolják. Ábrázolhatók emellett az irányok szerint csoportosított különböző sebességtartományok gyakoriságai is. A szélcsendnek megfelelő százalékos arányt a rózsa középpontjában rajzolt körben tüntetik fel. Jóval azelőtt, hogy a szelet műszerekkel kezdték volna mérni, már léteztek az első, a fő szelek irányát feltüntető szélrózsák, amelyeket elsősorban a tengerészek tájékozódásának segítésére szántak. Ősi szélrózsák különböző kultúrákban jelennek meg, idővel egyre kifinomultabbá válva. A klasszikus korban Homérosz görög költő (i. e. 8. század) az Odüsszeiában egy négy fő szélből (Boreász, Eurosz, Notosz és Zephürosz) álló rózsára utal, amelyeket a négy égtáj szerint rendeztek el. Arisztotelész filozófus (i. e. 4. század) egy 8 irányú rózsát állított fel, Timoszthenész (i. e. 3. század) egy 12 irányút, a római építész Vitruvius (i. e. 1. század) pedig egy 24 irányút. A ma használt 32 irányú rózsát először egy középkori világtérképen ábrázolták, amelyet a mallorcai geográfusnak és térképésznek, Abraham Cresquesnek (14. század) tulajdonítanak, bár egyes források a szintén mallorcai Ramon Llullnak (kb. 1232–1315 vagy 1316) tulajdonítják a feltalálását. A fent említett 32 irányú szélrózsa 8 fő szelet foglal magában (négyet az égtájak, négyet az oldalszelek jelölésére), 8 fél szelet (mellékirányok) és 16 negyedszelet (quartas).