trópusi ciklon

Ahogyan neve is mutatja, a trópusi övezetben kialakuló ciklonról van szó, bár ezt a nevet csak azok a ciklonrendszerek kapják, amelyek kellőképpen fejlettek ahhoz, hogy megszerezzék azokat a sajátos jellemzőket, amelyek megkülönböztetik őket a trópusi depressziótól és a trópusi vihartól. Ez a két alacsonynyomású rendszer szintén ciklon, de nem éri el a trópusi ciklon státuszát. Nagyon gyakori a hurrikán kifejezés trópusi ciklon szinonimájaként való használata, de csak azokat szabadna így nevezni, amelyek az Atlanti-óceán medencéjének trópusi sávjában és a Csendes-óceán keleti részén alakulnak ki. Az óceánmedencék többi részén kialakulók más általános elnevezéseket kapnak (tájfun, ciklon), egyes helyi kifejezéseken túl. A trópusi ciklon mindig a két térítő közötti meleg vizek felett alakul ki, vagy szórványosan a szubtrópusi övezetben. Átmérője több száz kilométert is elérhet, mérete pedig egyedenként nagymértékben változik. Műholdról nézve nagyon jellegzetes spirál alakot ölt, felhőmentes központi területtel, amelyet „szemnek” neveznek, néhány tucat kilométeres átmérővel, ahol a légnyomás eléri a legalacsonyabb értékét (sok esetben 900 hPa alatt), és a szél gyenge. A szemet nagy gomolyfelhők (cumulonimbusok) első gyűrűje veszi körül, amely vastag felhőfalat alkot, amelyben felhőszakadásszerű esők fordulnak elő. Ezt az első gyűrűt továbbiak követik, amelyeket egymástól koncentrikus folyosók választanak el, amelyekben nagyon intenzív, tartós szelek fújnak. A legerősebb széllökéseket a szemfal külső részén érik el. Ezen a külső területen erős villámtevékenység van jelen. A trópusi ciklon által generált tartós szelek intenzitásától függően öt lehetséges kategória egyikébe sorolják. A hurrikán státuszt akkor éri el, amikor ezeknek a szeleknek az intenzitása eléri vagy meghaladja a 119 km/h-t (Saffir–Simpson-skála).