légtömeg

Kiterjedt levegőtömeg, amelynek fizikai tulajdonságai megközelítőleg homogének, azaz a vizsgált vízszintes síkon nincsenek nagy különbségek a hőmérséklet és a páratartalom terén. A légtömegek több millió négyzetkilométeres területet fednek le, vízszintes kiterjedésük nagyságrendileg ezer kilométeres, vastagságuk pedig 3 és 5 kilométer közötti. Homogenitásuk annak a hosszú időnek köszönhető, amíg mozdulatlanul időznek egy szárazföldi terület (forrásterület vagy forrásvidék) felett, amely felett egy anticiklon tartósan fennáll, így a levegő fokozatosan sajátos jellemzőket szerez. Bármely légtömeg, ahogy a Föld felszíne fölött mozogva eltávolodik attól a forrásvidéktől, ahol keletkezett, fokozatosan módosuló tulajdonságokkal rendelkezik, azaz progresszív denaturálódáson megy keresztül. A légtömeg fogalmát az 1920-as években vezették be a meteorológiai szaknyelvbe, a Bergeni Iskola meteorológusainak munkája nyomán, különösen a poláris front elmélete révén. A légtömegeket hőmérsékletük szerint (sarkvidéki/antarktiszi, poláris, trópusi, egyenlítői) és nedvességtartalmuk szerint (kontinentális vagy tengeri) osztályozzák, mindegyiket egy kétbetűs azonosító kóddal jelölve.