szmog

Piszkos köd, amely városi és ipari környezetben alakul ki, ahol a légszennyezettség magas. A kifejezés az angol smoke (füst) és fog (köd) szavak összeolvadásából ered, és nemzetközileg is így ismert. A nagyvárosokat érintő szmogot elsősorban a közlekedés okozza, és fotokémiai szmogként ismert. A gépjárművekben végbemenő szénhidrogén-égés szén-monoxidot és nitrogén-oxidokat (NO_x) (NO-t mint elsődleges szennyezőt és NO₂-t mint másodlagosat, amely az előbbiből az oxigénnel való egyesüléssel képződik) bocsát a levegőbe, egyéb gázok mellett, azon kívül különféle illékony szerves vegyületeket is bejuttat a légkörbe. A napsugárzás jelenlétében egy sor fotokémiai reakció zajlik le, amelyek nagy mennyiségű új, káros anyagot (másodlagos szennyezőt) képeznek, mint például az ózont, amely fokozatosan elhomályosítja a környezetet, csökkentve a látótávolságot, és egyfajta – így is nevezett – barnás megjelenésű kupolát képezve, amely az egész várost beborítja. Jelenléte irritálja a szemet és a légutakat, aminek következtében sok embernél alakulnak ki olyan betegségek, mint a rhinitis, hörghurut, asztma vagy tüdőgyulladás. A tartós anticiklonális helyzetek, különösen télen, hőmérsékleti inverzió jelenlétében, amikor a besugárzás magas és alig van szél, kedveznek a fotokémiai szmog kialakulásának és fokozatos növekedésének. Létezik egy másik típusú szmog is, az ipari szmog – szürke vagy kénes szmogként is ismert –, amely ipari tevékenységekből származó szilárd és gáznemű szennyezőanyag-kibocsátásnak köszönhető. A szén elégetése a gyárakban, hőerőművekben és egyes városokban a korom és a kén-dioxid (és ebből egyéb anyagok, mint a kénsav és különféle szulfátok) fő légköri kibocsátási forrása, amelyek egy köd vízcseppjeibe beépülve az említett, erősen szennyező ipari szmogot eredményezik.