hőmérő

Meteorológiai műszer, amely a levegő hőmérsékletét méri. Különböző típusai léteznek, amelyek mindegyike azon a jelenségen alapul, hogy bizonyos anyagok valamely fizikai tulajdonsága megváltozik, amikor a levegővel termikus egyensúlyban lévén annak termodinamikai állapota változik. A hagyományos hőmérők folyadékot (higanyt vagy alkoholt) tartalmaznak egy üveg kapillárcsőben, amely egy kis tartályhoz vagy gömbhöz kapcsolódik. A levegő hőmérsékletének változása a folyadék tágulását vagy összehúzódását okozza, aminek következtében a folyadék szintje a csőben emelkedik vagy süllyed. A rajta lévő beosztott skálának köszönhetően közvetlenül leolvasható a műszert körülvevő levegő hőmérséklete fokokban kifejezve. A meteorológiai obszervatóriumokban a hőmérők nagy változatossága található meg, amelyek közül némelyeket – mint a maximum- és minimumhőmérőket, vagy a pszichrométert alkotó hőmérőket (száraz és nedves hőmérő) – speciális célokra használnak. A higanyos hőmérő használata azokra a régiókra korlátozódik, ahol a hideg nem szélsőséges, mivel ez a folyadék –38.8°C alatt kezd megfagyni, és a Földön léteznek olyan helyek, ahol a levegő hőmérséklete viszonylag gyakran ez alá süllyed. Ennek a problémának a megoldására a leghidegebb régiók meteorológiai obszervatóriumaiban alkoholos hőmérőket használnak. Ezek általában etanolt (etil-alkoholt) tartalmaznak, amelynek fagyáspontja –114°C. A higanyos és alkoholos hőmérők mellett másfajta hőmérőket is használnak, mint a bimetál hőmérő, az ellenálláshőmérő vagy a digitális hőmérők, amelyek az említettekével azonos elveken alapuló érzékelőket tartalmaznak, és amelyek egy elektronikus áramkörnek köszönhetően a hőmérséklet-változásokat folyadékkristályos kijelzőn megjeleníthető, számjegyekből álló jellé alakítják át.