szivárvány

Ez kétségtelenül a légkörben előforduló optikai jelenségek közül a legismertebb és leglátványosabb. A jelenség neve Írisz istennőre utal, akit az ókori Görögországban az istenek hírnökének tartottak. Az Olümposz - az istenek lakhelye - és a földi világ - ahol mi, emberek élünk - közötti jövés-menését jól tükrözi a szivárvány, és annak látszólagos kapcsolata ég és föld között. Úgy határozhatjuk meg, mint egy nagy, félkör alakú fénylő sávot, vagy annak egy részét, amelyet egymást átfedő, koncentrikus ívek sorozata alkot, és amely a látható fényspektrum színeit mutatja. A vörös a szivárvány felső szélén, az ibolya pedig az alsó szélén jelenik meg. Ez a leírás az elsődleges, azaz a fő szivárványra vonatkozik, de időnként a másodlagos szivárvány és a többletívek (szupernumerárius ívek) is megfigyelhetők. Mindegyikük megjelenése a fény törésének, visszaverődésének, elhajlásának és interferenciájának köszönhető, amikor a fény a nap vagy a hold által megvilágított esőcseppfüggönyön halad át. Bár gyakran a szivárvány hét színéről beszélünk, a valóságban a sokszínű sávot egy continuum alkotja, így ez a felosztás önkényes.