ózon
A légkörben jelen lévő nyomgáz, amelynek legnagyobb koncentrációi 20 és 25 kilométeres magasság között (sztratoszférikus ózon), valamint városi és ipari területeken (troposzférikus ózon) figyelhetők meg. Köznyelvben "jó", illetve "rossz" ózonról beszélnek, az általa betöltött - hasznos vagy káros - szerep miatt. Az ózonmolekula az oxigén triatomos formája. Egy oxigénmolekula és ugyanazon elem egy szabad atomjának egyesüléséből jön létre. Kémiai képlete O3, jellemzői közé tartozik a kék színe és az intenzív fémes szaga, amely nagyon jól érzékelhető erős villámtevékenységgel járó zivatar idején. A villámcsapások a levegőn áthaladva disszociálják az oxigénmolekulákat, szabad atomokat hagyva hátra ebből az elemből, amelyek más, még nem disszociált molekulákkal egyesülve ózont alkotnak. Ez a tulajdonság áll a neve mögött, amely a görög ὂζειν (ozein) kifejezésből ered, jelentése: szagolni. A troposzférában, a spontán képződésen kívül, másodlagos szennyező anyag is, amely fotokémiai reakciók során keletkezik, amelyekben a NOx és a VOC-ok (illékony szerves vegyületek) oxigénnel egyesülnek. Nagy koncentrációban káros az egészségre, erős oxidálószer, és üvegházhatású gázként is viselkedik. A sztratoszférikus ózon, amely főként az ózonoszférában található, fontos szerepet játszik a sztratoszféra sugárzási egyensúlyában, mivel nagy kapacitással rendelkezik a napból érkező ultraibolya sugárzás elnyelésére. Egyfajta pajzsot képez, amely megakadályozza, hogy az e sugárzás legenergikusabb és legveszélyesebb hányada (a B és C típus) elérje a Föld felszínét, ami lehetővé teszi a földi életet.