El Niño

Az ENSO éghajlati jelenség negatív fázisa, amelynek fő megnyilvánulása a kelet-egyenlítői Csendes-óceán felszíni vizeinek rendellenes felmelegedése, amely ciklikusan, bár szabálytalanul, 3–8 éves időszakonként jelentkezik. Az El Niño kialakulása megváltoztatja mind a meteorológiai, mind az óceáni mintázatokat a Csendes-óceáni medence mindkét oldalán, jelentős rendellenességeket okozva az óceáni és légköri áramlatokban. Jele más, távolabbi szárazföldi területeken is kimutatható, számos jól megalapozott távkapcsolattal (teleconnectionnal). Az El Niño elnevezés így, spanyolul honosodott meg a nemzetközi meteorológiai szaknyelvben. A kifejezés a Kis Jézusra (Niño Jesús vagy Niño Dios) utal – a keresztény karácsony fő alakjára –, mivel a perui Paita kikötőjének régi halászai kezdték el így nevezni az Ecuadorban lévő Guayaquil-öbölből érkező tengeráramlatot, mivel az az év vége felé – karácsony környékén – jelentkezett, és felmelegítette a tenger vizét, ami drasztikusan csökkentette a fogásokat. Ekkor kényszerültek otthon maradni, több hónapon át képtelenek voltak halászni. Emellett ez idő alatt igen erős esőzések is voltak. A normális állapot visszaállása csak akkor következett be, amikor megkezdődött a hideg, tápanyagban gazdag víz feláramlása, ami nagy halrajok megjelenéséhez vezetett a perui partok mentén.