kondenzcsík / kontrail

Keskeny, elnyúlt felhő, amelyet egy sugárhajtású repülőgép hagy maga után, a nagyon magas hőmérsékletű gázok – főként vízgőz – levegőbe történő kibocsátásának következményeként. Azon az utazómagasságon, ahol a kereskedelmi repülőgépek általában repülnek – rendszerint 8 kilométeres magasság felett –, a nyomás és a hőmérséklet olyan alacsony (nagyságrendileg 20 hPa és –40 °C), hogy a kibocsátott vízgőz szinte azonnal megfagy, szublimáción megy keresztül. A repülőgépek emellett apró égéstermék-részecskéket is kibocsátanak, amelyek kondenzációs magvakként működnek, és jelenlétük elősegíti a csíkokat alkotó jégkristályok kialakulását. Az az időtartam, ameddig egy csík a légkörben megmarad, elsősorban a repülési zóna hőmérsékleti és páratartalmi viszonyaitól függ. Odafent a levegő meglehetősen száraz, ezért leggyakrabban a csíkok gyorsan eltűnnek a repülőgép elhaladása után; ha azonban a troposzféra közép- és felső szintjein a levegő nedvességtartalma megnő, a csíkok láthatóan megmaradnak az égen, idővel kiszélesedve. A kontrailek – ahogyan nemzetközileg ismertek – bekerültek a WMO Nemzetközi Felhőatlaszába 2017-es kiadásában, a homogenitus fajhoz tartozó felhő egyik legjellemzőbb példájaként.