magaslégköri térkép

Meteorológiai szaknyelven bármely olyan térkép elnevezése, amely egy adott légköri szinten, a tengerszint fölött ábrázolja a meteorológiai információkat. Gyakran izohipsza- (szintvonal-) térképnek is nevezik, mivel ezeket az izovonalakat ábrázolják rajta. Ezek együttesen alkotják egy adott nyomásfelület topográfiáját. Minden egyes izohipsza az említett izobár felület egy szintgörbéje. Magaslégköri térképeket rendszeresen készítenek a 850, 700, 500, 300, 200 és 100 hPa-os standard szintekre. Szigorúan véve magassági térképeknek kellene nevezni őket, mivel azokat a magasságokat mutatják (geopotenciális méterben kifejezve), amelyeken az adott nyomásszintek találhatók. Mind ezeken a térképeken, mind a felszíni térképeken jól tükröződik a szinoptikus helyzet, a meteorológiai színtér valamennyi szereplőjével: anticiklonok, ciklonok, elvágott ciklonok (cut-off low), hullámvölgyek, hátak… A szó szoros értelmében vett magaslégköri térképek az úgynevezett „relatív topográfiák”. Ezeken, alapreferencia-szintként a tengerszinthez legközelebbi izobár felületet (általában 1000 hPa-t) véve, olyan izohipszákat rajzolnak, amelyek bizonyos standard nyomásszintek vastagságát mutatják. Például az 500 hPa-os relatív topográfián a vastagságok változása azt a magasságváltozást jelzi, amelyet az adott standard szint az 1000 hPa-os felülethez képest tapasztal.