városi hősziget

Egy jól tanulmányozott városklimatológiai jelenség neve, amely a nagyvárosokat borító levegő felmelegedését írja le. Az utcák aszfaltja és betonja, valamint az épületek betonja és tűzálló anyagai jelentős mennyiségű infravörös energiát sugároznak ki a városi környezetbe, felmelegítve a levegőt. Ennek eredményeként egyfajta gáznemű kupola alakul ki, amelynek hőmérséklete magasabb, mint a környező, peremterületi levegőé. A járművek égéstermékei és a kémények füstje szintén hozzájárulnak a hőszigethez, amelynek kiterjedése és mértéke különböző tényezőktől függően változik, mint például az időjárási helyzet, az évszak (hidegebb vagy kevésbé hideg környezet), valamint a városi beépítés jellemzői. Míg nappal a városközpont és környezete közötti hőmérséklet-különbség ritkán haladja meg a 3°C-ot, éjszaka a hősziget jelensége jóval kifejezettebb, és bizonyos esetekben akár 10°C-ot is elérő különbségek fordulhatnak elő. A szennyező anyagok jelenléte a hősziget másik jellemzője, ami elsősorban a közlekedésből és a fűtésből származó káros gázok és részecskék kibocsátásának köszönhető. Télen, kifejezett légköri stabilitás esetén, amikor a város fölött hőmérsékleti inverzió van jelen, a gyenge szellőzés hozzájárul e szennyező anyagok koncentrációjának fokozatos növekedéséhez, ami káros a lakosság egészségére. A városi hőszigetek vizsgálata a városklimatológia egyik legfontosabb kutatási területe.