sztratoszféra

A légkör troposzféra és mezoszféra közötti rétege, amely középső szélességeken körülbelül 11 és 50 kilométeres magasság között terül el. Ebben a rétegben alig van függőleges légmozgás, a vízszintes mozgás dominál. A szelek intenzíven fújnak. Míg az alsó részében a hőmérséklet alig változik a magassággal – ez az izotermikus alréteg –, valamivel feljebb gyorsan emelkedni kezd. Ez a növekedés az ózonmolekulák jelenlétének köszönhető, amely gáz koncentrációja körülbelül 25 kilométeres magasságban éri el maximumát, és amely rendkívül hatékonyan elnyeli a napból érkező ultraibolya sugárzás nagy részét, ami a levegő felmelegedéséhez vezet. A sztratoszféra kifejezett légköri stabilitással rendelkező réteg. Míg alsó határán – a tropopauzán – a hőmérséklet általában –50 és –60°C között mozog, legfelső részén – a sztratopauzán – körülbelül 0°C körül van. A 19. század utolsó évtizedében megkezdett szondázó léggömb-felbocsátásoknak köszönhetően sikerült először megállapítani e réteg létezését, mivel felfedezték a benne végbemenő kifejezett hőmérsékleti inverziót. Felfedezője a francia meteorológus, Léon Teisserenc de Bort (1855-1913) volt, 1898-ban, bár a felfedezést csak 1902-ben tették nyilvánossá.