magassági betegség

Magashegységben érzett kellemetlen tünetek, amelyeket az oxigénhiány okoz a levegő fokozatos ritkulása miatt, ahogy a magasság növekszik. Ennek a zavarnak a fő tünete a légszomjérzés és a megnövekedett szívfrekvencia, amelyet hányinger, hányás és erős fejfájás kísérhet. A magassági betegség súlyos egészségügyi problémához vezethet - például tüdőödémához -, ha a nagy magasságokat gyorsan érik el, megfelelő alkalmazkodási idő nélkül. 2500 méteres magasság felett kezd jelentkezni, bár a legtöbb ember könnyen alkalmazkodik a hipoxiához egészen 3000 méterig. Onnantól felfelé az anyagcsere elkezdi mutatni az oxigénhiány hatásait, ami megfelelő akklimatizációs időszakot igényel a további emelkedéshez. A magassági betegséget hegyibetegségnek is nevezik, az orvosi szaknyelvben pedig AMS-nek (acute mountain sickness, azaz akut hegyibetegség) rövidítik.