Coriolis-hatás

Egy forgó vonatkoztatási rendszerben ez az a hatás, amelyet maga a forgás idéz elő bármely mozgó tárgyon. A hatást Gaspard-Gustave de Coriolis (1792–1843) francia mérnök és matematikus tiszteletére nevezték el, aki elsőként írta le matematikailag, egy 1835-ben megjelent tanulmányában. A Földön a Coriolis-hatás hajlamos eltéríteni a felszínén mozgó tárgyak, valamint magának a geofizikai folyadékoknak – mind a víznek, mind a levegőnek – a pályáját. Ez az eltérülés az északi féltekén jobbra, a délin balra történik. A légkörben mozgó bármely levegőtömeg ki van téve ennek a hatásnak, amely egy fiktív vagy látszólagos erőt kelt rajta, amely hozzáadódik a levegőre ható egyéb erőkhöz, mint amilyen a vízszintes nyomási gradiensből, a súrlódásból vagy a centrifugális erőből eredő erő, amely utóbbi csak akkor lép működésbe, ha a pályák körkörösek.