anticiklon

Szó szerint azt jelenti: „a ciklon ellentéte”. A kifejezést Sir Francis Galton angol tudós (1822–1911) javasolta, hogy leírja a légkörnek azt a területét, amelynek jellemzői ellentétesek a ciklonéval, a depresszióéval vagy az alacsonynyomású rendszerekével. Úgy definiálható, mint egy alacsonynyomású rendszernél jelentősen nagyobb kiterjedésű terület, ahol a nyomás magasabb, mint a környezetében. Az anticiklonokban a légnyomás a kívülről a középpont felé haladva növekszik, és a legmagasabb értékét a középső részen éri el. Az időjárási térképeken A (nagybetűs) betűvel jelölik őket, zárt vonalakkal – izobárokkal vagy izohipszákkal, a térkép típusától függően – határolják el, és alakjuk hajlamos ovális lenni. A körülöttük kialakuló légáramlás az északi féltekén az óramutató járásával megegyező, a déli féltekén pedig azzal ellentétes irányú, és mindkét esetben nagy süllyedő légmozgású (szubszidenciás) területeket alkotnak. Az anticiklonhoz kapcsolódó időjárást gyenge szelek jelenléte, csapadék hiánya, valamint túlnyomórészt derült vagy enyhén felhős égbolt jellemzi; ez utóbbi azonban nem mindig érvényesül, mivel időnként a ködképződésnek kedvező feltételek alakulnak ki. Megkülönböztetnek meleg és hideg anticiklonokat, attól függően, hogy milyen termikus jellemzőkkel rendelkezik az a légtömeg, amelyben kialakulnak.