szárazköd

Egy litometeor, amely nem vizes eredetű szilárd részecskék (por, homok, hamu) légköri lebegésében áll, elegendő mennyiségben ahhoz, hogy elhomályosítsa a levegőt és csökkentse a látótávolságot. Ha a látótávolság a földfelszín szintjén csökken, és a levegő relatív páratartalma 70% alatt van, akkor szárazködről (calima) beszélünk, ha viszont 70% felett van, akkor a megfigyelt vagy előre jelzett jelenség pára (bruma) lesz (az AEMET szakmai kritériumai szerint). A szárazköd földszerű színt kölcsönöz az égboltnak (okker, barnás, sárgás, narancssárga, vöröses), amely a részecskék eredetének talajától és a napfénytől függően változik. Az általa keltett átlátszatlanság mértéke mind a részecskék koncentrációjától, mind azok higroszkópos kapacitásától függ. Ez utóbbi alapján megkülönböztetik a száraz szárazködöt és a nedves szárazködöt. Ez utóbbi egy különleges esete az úgynevezett sós szárazköd, amelyet apró tengeri sórészecskék jelenléte okoz, amelyek a tengerfelszínről elszabaduló permet elpárolgásából származnak. Mind a calima kifejezés, mind annak calina és calisma változatai a latin caligo szóból erednek, amely sötétséget jelent, ebből származik a caligino, calígine és caliginoso szó is.