napéjegyenlőség

Bár nem tisztán meteorológiai fogalom, a meteorológiai és klimatológiai szakirodalomban rendszeresen említik. Etimológiai eredete a latin aequinoctium szóra vezethető vissza, amely az aequus (egyenlő) és a noctem, nox (éjszaka) latin szavak összeolvadásából jött létre, ami arra utal, hogy az év azon napjának felel meg, amikor a nappal és az éjszaka hossza egyenlő. Évente két napéjegyenlőség van, és ezeken a napokon a Nap pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik. Az északi féltekén a tavaszi napéjegyenlőség rendszerint március 20-ára vagy 21-ére, az őszi napéjegyenlőség pedig szeptember 22-ére vagy 23-ára esik. A déli féltekén ez a megfelelés fordított. Mind a napéjegyenlőségek, mind a napfordulók az évet négy csillagászati évszakra osztó váltásokat jelölik.