napforduló

Ahogyan a napéjegyenlőség kifejezés esetében is, használata viszonylag gyakori a meteorológiai és klimatológiai szövegekben. A szó a latin solstitium szóból ered, amely szó szerint azt jelenti, „a nap megáll,” mivel az év azon két pillanatát jelöli, amikor a nap az égbolton megtett útja során eléri legnagyobb, illetve legkisebb magasságát a horizonthoz képest a Föld egyes féltekéin, és megáll felfelé vagy lefelé irányuló mozgásában. Az északi féltekén a téli napforduló általában december 21-én vagy 22-én következik be, az év leghosszabb éjszakájának felel meg, és az asztronómiai tél kezdetét jelöli, míg a nyári napforduló szinte mindig június 20-án vagy 21-én következik be, az év legtöbb napsütéses órával rendelkező napja, és az asztronómiai nyár kezdetét jelöli. Az egyes napfordulók és bekövetkezésük dátuma közötti megfelelés a déli féltekén fordított (a téli napforduló júniusra, a nyári pedig decemberre esik).