völgy (légköri)

Izobár konfiguráció, amely egy felszíni alacsonynyomású barázdához vagy mélyedéshez hasonló, és a légkör egy olyan térségének felel meg, ahol a nyomás viszonylag alacsony, anélkül hogy zárt cirkulációhoz kapcsolódna. Egy behorpadt terület vagy völgy, amely esetében a nyomásmező hasonlóan elnyúlt alakot vesz fel. Egy magaslégköri térképen jellegzetes V alakban jelenik meg, konkáv oldalával egy ciklon felé fordulva. Tengelye az a képzeletbeli vonal, amely összeköti konvex részét (a V csúcsát) a ciklon középpontjával, és hajlamos elhajolni a völgy saját mozgásának irányához képest. Fogalmilag a légköri völgyek a sarkvidéki területekről a szubtrópusi tartományba leereszkedő nagy hidegnyelveknek tekinthetők, amelyek – a gerincekhez hasonlóan – részét képezik a Föld mindkét féltekéjét körülvevő nagy légköri hullámoknak (Rossby-hullám). A völgy elülső részén (ahol a hideg levegő kilép) kedvez a ciklogenezisnek, ez egy kifejezett légköri instabilitású zóna, ahol konvekció alakul ki, zivataros tevékenységet okozva.