levante

A keleti szél általános elnevezése, amelyet elsősorban a spanyol Földközi-tenger partvidékén használnak széles körben. A kifejezés arra a szélre utal, amely onnan fúj, ahol a nap felkel (levanta = felkel). Tengeri pályája miatt hűvös és igen nedves szél, amely hozzájárul a felhőképződéshez a parthoz közeli hegyláncok felett, és igen hatékony csapadék kialakulásához, feltéve, hogy a meteorológiai helyzet ennek kedvez. A Gibraltári-szorosban és a szomszédos területeken ez a szél csatornázódik és felgyorsul, saját identitást nyerve. Ott mind a Levante gyakorisága, mind intenzitása igen kiemelkedő meteorológiai elemmé teszi. Bár az év bármely szakában fújhat, tavasztól őszig gyakoribb, amit az Azori-szigeteki anticiklon szokásos helyzete kedvez, amely az Ibériai-félsziget nagy részét átöleli. A keletebbre fekvő területeken ősszel is megjelenik, intenzív mediterrán viharokhoz kapcsolódva. A szorosban a Levante akár 50 egymást követő napig is fújhat, és 100 km/h-t meghaladó maximális lökéseket érhet el Punta Europánál (Gibraltár) és Tarifában, ahol az idő csaknem 60%-ában, amikor a Levante fúj, erős vagy nagyon erős. Átlagosan évi 165 napig fúj; ez a szám szinte pontosan megegyezik a Poniente napjainak számával, bár ez utóbbi szél (nyugati) általában nem olyan erős.