hófolt

Kis kiterjedésű, tömör hóréteg, amely a napsütésnek kevéssé kitett terepen található, és amely az év nagy részében vagy egészében sem olvad el teljesen. A hófoltok gyakoriak a magashegységi területeken (közepes szélességeken 2500–3000 m tengerszint feletti magasság fölött), ahol a tartós hóhatár alatt is fennmaradnak, mind a tavasz második felében, mind nyáron, vagyis az év legmelegebb időszakában is. A hófoltot ventisquero és helero néven is ismerik – e szavaknak más meteorológiai jelentései is vannak –, valamint számos helyi elnevezéssel is illetik.