zúzmara

Fehér jég felhalmozódása, szabálytalan szerkezettel és változó keménységgel, egy fagypont alatti köd túlhűtött vízcseppjeinek kitett szilárd, hideg felületen. Ez a hidrometeor különböző alakokat ölthet, például tollazatszerű képződményeket vagy jégtűket, és időnként részben átlátszó jégből is állhat. Amikor az említett cseppek érintkezésbe kerülnek a talajon található elemekkel (fákkal, cserjékkel, oszlopokkal, kerítésekkel...), azonnal megfagynak. A jég felhalmozódása a rétegek egymásra rakódásából eredő, megnyúlt szerkezeteket hoz létre, amelyek a széliránnyal ellentétes irányban növekednek. Az így kialakuló táj a hóval borítotthoz hasonló megjelenést ölt. A fenti leírás az úgynevezett fehér zúzmarára vonatkozik, szemben a kemény zúzmarával, amely a magashegységekben gyakori, ahol az időjárási viszonyok szélsőségesebbek. Az erős uralkodó szelek és az alacsony hőmérséklet – akár több fokkal fagypont alatt – kedveznek nagyon kemény, nagyméretű jégtűk kialakulásának, amelyek hossza akár több deciméter is lehet. A helytől függően a zúzmarát cencella vagy cenceñada néven is nevezik.