Venturi-hatás

Jól ismert áramlástani jelenség, amelyet Giovanni Battista Venturi (1746–1822) olasz fizikus ismertetett meg 1797-ben, és amely egy vezetéken átáramló folyadék vagy gáz nyomásának csökkenéséből áll, amikor az beszűkül, a folyadék által elért megnövekedett sebesség következményeként. A légkörben a Venturi-hatás egyértelműen megnyilvánul, mind a hegyi hágókban és csúcsokon, mind a szűk terepszakaszokon (szoros, szurdok, völgy…), ahol az áramvonalak összetartanak, ezzel együtt helyi nyomáscsökkenést és a szélsebesség, valamint a széllökések fokozódását okozva.