incus (inc)

Latin szó, jelentése üllő, amely a WMO Nemzetközi Felhőatlaszában a Cumulonimbus felhőhöz kapcsolódó egyik kiegészítő jellemzőt jelöli. Az említett jellemző könnyen felismerhető. A cumulonimbus felső részének jellegzetes üllő alakját írja le, amelynek körvonalai simák, szálasak vagy csíkozottak lehetnek, és legyezőszerűen szétnyílva – ez utóbbi esetben – számtalan foszlott megjelenésű felhőfonalakra bomlanak. Ez a nagyon jellegzetes elem annak a következménye, hogy a zivatarfelhő teteje eléri a tropopauzát. Ennek a természetes fedőnek (hőmérsékleti inverziónak) a jelenléte arra kényszeríti a felső részt, hogy vízszintesen terjedjen szét, ami kialakítja az üllőre jellemző hosszú, lapított szerkezetet. Gyakran aszimmetrikus, az egyik oldalon jobban kiterjedve, mint a másikon, ami lehetővé teszi, hogy megállapítsuk, honnan fúj az uralkodó szél a magasban, azon a legmagasabb légköri szinten, amelyet a zivatar elért, ami általában egybeesik a szárazföld feletti mozgásával.